Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Filmpremierek

2008.12.23

 

 

Mexikói képeslap

Van valami megmagyarázhatatlan, illékony szenvedély azokban a filmekben, amelyekben a szereplők alig szólalnak meg. Ilyen a Halál Velencében, a WALL-E, sőt a Belville randevú is. A néma romantika ezúttal Mexikó útjainak porát változtatja csillogó aranyfüstté.

Kép

A Kacsaszezon többszörösen díjazott rendezője, Fernando Eimbcke legújabb filmje leginkább Mary Poppins szőnyegtáskájához hasonlít: első látásra üres és szűkös, valójában azonban világegyetemi méretű, és mindent megtalálunk benne.

Egy 16 éves fiú, Juan összetöri a kocsiját egy szürke, mexikói falu határában. Ez a legjobb, ami a fiatalemberrel történhet: édesapja halott, anyja időtlen idők óta ül a fürdőkádban, zárt ajtó mögött, öccse pedig a kerti homokozóban ülve sírdogál. Don Heber, az idős szerelő megígéri a fiúnak, hogy megjavítja az autóját, ha az elviszi a kutyáját egy sétára. Sica, a boxer sokkal gyorsabban szeret sétálni, mint Juan, és a fiú rövid idő alatt elveszíti az ebet. Egy hiányzó autóalkatrész után kutatva Juan találkozik Lucíával, a leányanyával, aki zsenge kora ellenére egy punkbanda énekesnője szeretne lenni. A történet negyedik főhőse pedig David, a szintén tinédzser kungfumester, aki egy egészen új világgal ismerteti meg Juant - azaz ismertetné, ha a fiú akár egy cseppnyi érdeklődést is mutatna a keleti harcművészetek iránt. A nap végére meglesz az alkatrész, előkerül a kutya, és Juan is hazaérkezik, de a nap - az abszurd események ellenére - éppen olyan értelmetlenül ér véget, ahogyan kezdődött.
Hosszú másodpercek telnek el úgy, hogy a vásznon egyetlen szereplő sem tűnik fel, mégis: egy téglafal, egy ócska kétkazettás magnó vagy egy tál müzli képes arra, hogy lekösse a figyelmünket. Mi több, időt kapunk arra, hogy jelentést adjunk a tárgyaknak. A Mexikói képeslap a Berlini Filmfesztiválon két díjat is bezsebelt, főhőse pedig igazi tinibálvánnyá érett hazájában, ami korunk popkultúráját szemlélve abszolút érthető: ha valami, akkor ez a film nagyon emo.

Esti mesék

Walt Disney, Hajlakk, Adam Sandler, karácsony. Ezzel a négyes fogattal nem lehet nagyot bukni. A családi filmek mesterei a legendás musical rendezőjével karöltve egy kis bolondozásra csábították kedvenc bohócunkat... És mindezt két szelet bejgli közötti szünetben szolgálják fel.

Kép

Az utóbbi időben Adam Sandler kissé eltávolodott a családi filmek szolid és steril mókáitól. A vizesnyolcas óta nem készített igazán gyerekbarát komédiát, a Ne szórakozz Zohannal után többen azt gondolhatták, hogy legközelebb az Amerikai pite százhuszonharmadik részében tűnik majd fel, esetleg szerepet vállal egy bajor pornófilmben. Szerencsénkre azonban visszavett, és meglepett minket egy számítógép-animációval felturbózott, 21. századi Jumanjival.

A vígjáték Skeeter Bronson, az elismert üzletember történetét meséli el, aki esténként hihetetlen történeteket mesél unokaöccsének és unokahúgának. Skeeter élete azonban a feje tetejére áll, amikor ezek a mesék megmagyarázhatatlan módon valósággá válnak, azok szereplői pedig testet öltenek. Ettől a naptól kezdve pedig minden egyes reggel újabb kalandot ígér a korábban hétköznapi életet élő Skeeternek és a két kis lurkónak.
Az már bizonyos, hogy a hollywoodi karácsonyfa alatt Adam Shankman legújabb filmje bizony előkelő helyet foglal majd el. Sandler - aki a főszerep mellett társ-forgatókönyvíróként is jegyzi a mozit - saját bevallása szerint legfőképpen saját gyermekei kedvéjért készítette a filmet. "Arra gondoltam, ideje játszani valamiben, amit a lányaim is megnézhetnek anélkül, hogy a feleségem üvöltözne velem" - mesélte. Amikor pedig arra kérték, mutassa be magát néhány szóban a brit közönségnek, így válaszolt: "Adam Sandler a nevem, sosem voltam különösebben tehetséges, se különösebben jóképű, mégis multimilliárdos vagyok." Úgy tűnik, Sandler esti meséi tényleg valóra válnak...

A törvény gyilkosa

Aki 2008-ban még mindig izgalmasnak találja, ha Al Pacino és Robert De Niro egy filmben szerepel, magára vessen. A törvény gyilkosa valószínűleg azoknak készült, akik nem követték figyelemmel a két sztár pályafutását az elmúlt nyolc évben.

Kép

A film történetéhez hozzátartozik, hogy Jon Avnet rendező eleinte csak tévés bemutatóban gondolkodott, de aztán a két nagy öreg befutásával a mű mozifilmmé nőtte ki magát. Úgy tűnik, mindez kevés volt ahhoz, hogy a forgatókönyvet is átdolgozzák annyira, hogy megfeleljen a mozis igényeknek. Adott egy klasszikus sorozatgyilkosos történet, ahol az áldozatoknak mind közük volt az alvilághoz, így a nyomozók azt gyanítják, hogy talán egy önbíráskodó kollégájuk lehet a hunyó.
A korábban inkább gyenge, mint középszerű rendezéseiről ismert Jon Avnet kezében ez a tucat alapanyag nem is tud túlnőni a sablonokon. A Dobjuk ki az anyut a vonatból! óta tudjuk, hogy ha két férfi van a szobában, és az egyiket megölik, akkor a másik a gyilkos, így a kicsit előre gondolkodók a nagy rejtélyt is könnyedén megfejthetik. Ha pedig egy krimiben már nem érdekel bennünket a gyilkos kiléte, maximum csak a szereplők menthetnék a dolgot, de Robert De Niro és Al Pacino annyira színtelenül és fásultan játszik, hogy kedvünk támad a kamerák elől egyből a nyugdíjasotthonba küldeni őket. Egyszerűen hiteltelen, amikor vénemberként 50 Centtel szemben keménykednek, vagy amikor a fiatalabb kollégáik mellett akarnak menőnek tűnni.
Marlon Brando, Paul Newman vagy Sean Connery tisztában volt vele, hogy mikor van itt az ideje a visszavonulásnak, így emelt fővel léphettek ki a reflektorfényből. A színészi hivatásba láthatóan belefáradt, ugyanakkor mégis munkafüggő De Nirónak és Pacinónak is el kéne gondolkodnia ezen.

 

Valami Amerika 2

A Lora érdemtelen bukása után senki sem hibáztathatja Herendi Gábort azért, hogy ezúttal a biztosra játszva folytatja az eddigi legnagyobb sikerének számító Valami Amerikát. Ha a történelmi vígjátékok terén nem is, a Várnai testvérek kalandjai elmesélésében nagyon otthon van.

Kép

 

Magyarországon a filmrendezők (tisztelet a kivételnek) a zsánerfilmek területén sem mozognak otthonosan, nemhogy a zsánerfilmek folytatásainál. Idehaza tisztességes folytatáshoz még nemigen volt szerencsénk, így nem csoda, hogy a rekordnézőszámot hozó Valami Amerika folytatása kapcsán nagyra nőttek az elvárások. Herendi a "nyerő csapaton ne változtass" elvet követve az első rész minden fontosabb szereplőjét begyűjtötte, és mivel ilyen esetekben nem árt a frissítés, így Csuja Imre, Tompos Kátya és Lucia Brawley képében erről is gondoskodott.Egy film elején az előző epizód tartalmának rövid összefoglalása mindig necces és nyögvenyelős dolog, ám itt ügyesen, egy vicces képregény formájában történik meg, izzadságszag nélkül. Ugyanilyen frappánsan lett megoldva a rendező korábbi filmjeiben eddig borzasztó idegesítő reklámok elhelyezése is, de erről a poénról vétek lenne többet elárulni. Külön öröm látni, hogy az Amerikában játszódó jeleneteknél tényleg kiutaztak Amerikába, ráadásul egyszer sem érezzük a honi filmekben gyakran jelentkező szegényszagot. Hőseink ezúttal nem a moziiparban, hanem a színházi világban próbálnak szerencsét, és mivel Herendi és forgatókönyvírói mindkettőben otthonosan mozognak, így a szakma is kap pár bennfentes poént. Pindroch Csaba figuráját például sok magyar rendezőből gyúrhatták össze, és valószínűleg a show business pénzmosásai sem légből kapott mesék.

A sok apró érdem mellett mégis az számít a legtöbbet, hogy az alkotók zökkenőmentesen tudnak elmesélni egy történetet úgy, hogy még a poénok is végig ülnek. A forgatókönyvíró-trió munkája okos, szellemes és egyszer se hagyja lecsúszni a humort az alpári tartományokba. A film szinte tökéletes ritmusa egyedül a vége felé törik meg, amikor már érezni kezdjük, hogy a közel kétórás játékidő kissé sok ehhez. A bejárónőcasting és egy-két zenés színpadi betét nyugodtan a vágóasztalon végezhette volna, ráadásul kárba se vesznének, mivel a későbbi DVD-kiadás kihagyott jelenetei között mindenki megtekinthette volna őket. Ennek ellenére vagy ezzel együtt a Valami Amerika 2 biztosan a téli hónapok egyik legszórakoztatóbb és legkönnyedebb vígjátéka.

Vexille

Magyarország fényéveket röppent előre az elmúlt tíz évben, ami az animekultúrát illeti. A közbotrányt kiváltó Dragon Balltól a betiltott Sailor Moonon át eljutottunk odáig, hogy évente több japán animációs remekmű is mozikba kerül. Íme itt a legújabb!

Kép

Sori Fumihiko, a Ping Pong rendezője ezúttal teljes egészében CGI technikával, azaz számítógépes grafikával dolgozott, így már a film elkészítése is éppen olyan futurisztikus volt, mint maga a sztori.

A történet a 21. század elején játszódik, Japánban. A tudósok a biotechnikának és a robotmechanikának köszönhetően emberi életek meghosszabbítására is képesek, sőt emberi külsejű robotokat építenek. Ez felbőszíti az ENSZ control freakjeit, és retorziókkal kívánják elérni, hogy az ország hagyjon fel a természetellenes beavatkozásokkal. Japán azonban békejobb helyett kilép a szervezetből, és egy ultramágneses pajzs segítségével elzárja magát a külvilágtól. Egy évtizeddel később a Sword nevű amerikai alakulat a lehetetlent tűzi ki célul maga elé: a pajzson áthatolva kiderítik, milyen titkos fegyvert fejlesztettek ki a japánok az elszigeteltség évei alatt. A dreamteam parancsnokai Vexille és barátja, Leon. Ám bármilyen tehetséges és profi kémek is, ebben a világban olyasmi vár rájuk, amire legvadabb álmaikban sem számítottak: az országhatárokat szigorúan védik, a mágneses védőburkon pedig még a műholdak sem látnak át. A tömegpusztító fegyver létezésére azonban bizonyíték van, így a Sword tagjaira nem kisebb felelősség nehezedik, mint az emberi faj életben maradása.
A Basement Jaxx és Paul Okenfold zenéjével felturbózott megaklip egyik pillanatban energikus akcióelemekkel sokkol, míg a másikban drámai feszültséggel kényszerít körömrágásra. Agresszív, fotórealisztikus látványvilága inkább emlékeztet a Beowulfra, mint egy megszokott animére, a klasszikus fantasyelemek pedig a Metropolis című klasszikus legszebb hagyományait elevenítik fel aktuálisabb, keményebb és drasztikusabb formát öltve.

Cincin lovag

A Pixar/Disney, a DreamWorks/Paramount, a Sony és a Warner után utolsóként a Universal stúdió is megpróbál egy szeletet hasítani a CGI-animációs filmek édes és finom tortájából egy bátor kisegér segítségével.

Kép

Az egész még 2003-ban kezdődött egy gyerekeknek szóló regény megjelenésével. Kate DiCamillo ekkor írta meg a Cincin lovag legendáját, ami rögtön felkerült a bestsellerlistákra, és a kiadása óta már több mint kétmillió példány fogyott belőle. A fantáziadús regényre felfigyelt Gary Ross is, akit olyan filmek író/rendezőjeként ismerhetünk, mint a Pleasantville vagy a Vágta. A tapasztalt filmes meglátta a történetben egy nagyszerű animációs film lehetőségét, melyhez partnereket is szerzett a Framestore képében, akik korábban olyan filmekben tették le névjegyüket a vizuális effektusok terén, mint a Harry Potter-mozik vagy Az arany iránytű. Bár a költségvetésileg rendelkezésükre álló hatvanmillió dollár pont a fele az ilyen nagyszabású rajzfilmekben megszokottnak, az alkotók mégis igyekeztek a lehető legvarázslatosabb mesevilágot megteremteni, amihez a flamand festészet látványos tájképeinek világát hívták segítségül.

Igazi tündérmesevilágot hoztak létre az elrabolt hercegnő megmentésére induló bátor kisegér története köré, teli érzelemmel és káprázatos képekkel. Mivel Cincin lovag sztorija a klasszikus mesékre hajaz, így egy narrátorhang (Sigourney Weaver) segít minket eligazodni az erkölcsi mondanivalóban. Az eredetiben olyan kiváló színészek kölcsönzik a figurák hangjait, mint Matthew Broderick, Dustin Hoffman vagy Kevin Kline, így bizonyára a magyar szinkron is méltó lesz hozzájuk.
A Cincin lovag készítői remélik, hogy művük nemcsak a kicsik szívéhez talál utat, de a nagyoknak is szolgál mondanivalóval, és ha ez igaz, akkor egy ideális karácsonyi mozi került a fa alá.

Ausztrália

Legalábbis egyelőre: a Kötelező táncok, a Rómeó + Júlia és a Moulin Rouge után Baz Luhrmann rendező nem a színház világából, hanem Hollywood aranykorából merített ihletet. Korunk Scarlett O'Harája pedig nem más, mint Nicole Kidman.

Kép

 

A mozi világának David Lachapelle-je büszkén vállalja, hogy legújabb mesterművének első számú múzsája az Elfújta a szél volt. A párhuzam egyértelmű: történelmi háttér és a háború borzalmai adnak keretet egy lehetetlennek tűnő szerelem kibontakozásának. A meseszerű fordulatokról pedig Stuart Beattie, A Karib-tenger kalózai-trilógia zseniális forgatókönyvírója gondoskodott.
A monumentális szuperprodukció főhősnője az özvegy Lady Sarah Ashley, akit egy kegyetlen ügyintéző ki akar semmizni. A hölgy egy durva és modortalan férfival, a Hajcsárral (Hugh Jackman) vág neki a hosszú és gyötrelmesnek tűnő utazásnak, hogy mentse, ami menthető. Csatakozik hozzájuk az ausztrál őslakos kisfiú, Nullah (Brandon Walters) és egy cirkuszi társulatra emlékeztető, marhatenyésztőkből, egy könyvelőből, egy szobalányból és egy kínai szakácsból álló brancs is. Ha pedig mindez nem volna elég, a titokzatos őslakos mágus, George király minden lépésüket követi. Hogy a varázslatosan szép ausztrál tájnak, az új barátoknak, a kisfiúnak köszönhetően feléledt anyai ösztönöknek vagy a nyers szenvedélynek köszönhető-e, nem tudni, de Sarah egyre távolabb kerül a hűvös, távolságtartó hölgytől, aki valaha volt, és felfedezi mindazt, amit egyetlen szóval le lehet írni: élet. Ám a kontinens partjainál ekkorra már a halál kopogtat: kitör a háború, és a törékeny boldogság azonnal szilánkokra hullik...

Noha a világ készpénznek vette, hogy az Ausztrália a nagy elődök babérjaira tör, a Golden Globe kerek perec semmibe vette Luhrmann nagyeposzát. Az Oscar aranyfénye persze még beragyoghatja az ausztrál égboltot, de ha mégsem, akkor sincs veszve minden: Nicole Kidmant a napokban szavazta meg az egyik amerikai magazin olvasóközönsége 2008 Botoxkirálynőjének. Merje valaki azt mondani, hogy ez nem ér fel egy Arany Glóbusszal!

Szikraváros

A Vágy és vezeklés mozikba kerülése óta feszülten várja a világ, hogy az a vizenyős tekintetű, furán szép kislány mikor tűnik fel végre egy újabb filmben. A tehetséges lányka azóta nagyobbacska lett, és most Bill Murray oldalán harcol a fényekért, Szikravárosban.

Kép

Az utóbbi időben egyre több olyan film készül, amely a legfiatalabb generációt próbálja meggyőzni: ha nem figyelünk oda a bolygónkra, az bizony az emberi faj teljes pusztulását eredményezheti. A Wall-E után újabb mozi kalauzol minket egy ismeretlen világba, ahol az emberek öntudatlan boldogságban élnek egy mesterséges városban. Itt azonban nem két robot, hanem két kamasz kezében van a populációnk sorsa.

A kétszáz éves Szikraváros a föld mélyén fekszik. Hatalmas, gömb alakú fények ragyogják be utcáit, és lakói nem is gondolnak arra, hogy nagyanyáik nagyanyái még a valódi nap sugarai alatt élték mindennapjaikat. Egészen addig, míg az életet adó fénygenerátor meghibásodik, és a város veszélybe kerül. Két bátor gyermekecske azonban úgy érzi: nincs mit veszítenie. Az árva Lena (Saorise Ronan) és Doon (Mackenzie Crook, A Karib-tenger kalózainak Ragettije) elindul, hogy kiderítse: hogyan menthetnék meg barátaikat az örök sötétségtől, kalandjaik során pedig olyan titokzatos helyekre jutnak el, amelyeknek létezéséről még Cole polgármester (Bill Murray), a város nem éppen tisztességes tisztviselője sem tudott... Vagy talán mégis?

A film olyan, mint egy gigantikus tűzijáték: lenyűgözően látványos, de egy óránál tovább csak a kisebbeket szórakoztatja. A Csillagpor és a Narnia krónikáinak nyomvonalán lépdelő karácsonyi csillag a legnagyobb sztárok hírnevének ragyogásával lett felszögezve a hollywoodi égboltra, de sajnos ez - ellentétben a Szikravárossal - nem kétszáz évre lett kalibrálva. Nem így Miss Ronan karrierje, akit ezért a filmért ugyan biztosan nem jelölnek újabb Oscar-díjra, de még itt is egyértelmű, hogy erre a kishölgyre - stílszerűen - fényes jövő vár.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

bepetya95@hotmail.hu

(bepetya95, 2010.08.26 08:25)

hmmm? hááát nem is tom ezt a oldal túl kevés

ERDEKEL.EOLDAL.HU

(ERDEKEL.EOLDAL.HU, 2009.05.15 17:55)

köszönjük..
de ez nem hirdetö oldal :D
:S

csa

(fcs, 2009.04.09 16:38)

www.filmplusz.mlap.hu